Amikor túlpörög a gyereked és képtelenség megállítani: Mit tudsz tenni ilyenkor?

Bercit esténként másfél órába telik elaltatni.
Látszólag fáradt, dörzsöli a szemét, mégis pörög, ugrál az ágyon, százszor vizet kér, mesét kér, alkudozik, kibújik a takaró alól. 

Lili minden délután kiborul, amikor hazaérnek az oviból.
Az öltözőben még tartja magát, hazafelé már nyűgös, otthon pedig egy apróságon elszakad a cérna: nem olyan bögrét kap, nem úgy kerül le a cipője, vagy a testvére hozzáér a játékához. Ilyenkor szinte kezelhetetlen, nem lehet leállítani vagy megnyugtatni.

Marci vendégség vagy játszóház után teljesen fékezhetetlenné válik.
Rohangál, sikít, mindent megfog, dobál, nem lehet szólni neki, nem reagál a kérésre, mintha nem hallaná a szüleit. 

Nóri látszólag ok nélkül dührohamot kap indulás előtt.
Már csak fel kellene venni a cipőt, de ő sír, ellenkezik, földre ül, kiabál, nem akar öltözni. A szülei sietnének, próbálják meggyőzni, fegyelmezni, de ettől csak nagyobb lesz a kiborulás. 

Miért viselkednek így a gyerekek?

A kisgyerek idegrendszere még éretlen: nem tudja úgy szűrni, rendszerezni és levezetni az ingereket, ahogy egy felnőtt. Ami nekünk csak egy mozgalmas nap, neki rengeteg hang, fény, ember, szabály, tiltás, váltás, alkalmazkodás, izgalom, fáradtság és érzelem egyszerre.

Amikor ebből túl sok gyűlik össze, a gyerek nem csak csendben elfárad. Sokszor épp ellenkezőleg: felpörög, rohangál, hangoskodik, hisztizik, dührohamot kap, üt, dobál, ellenkezik, kapaszkodik, sír, vagy képtelen elaludni (és az is lehet, hogy utána még nyugtalanabbul alszik, rengetegszer ébred). Te pedig azt látod, hogy már semmi nem használ: hiába szólsz szépen, hiába magyarázol, hiába próbálsz következetes lenni, a gyereked mintha teljesen elveszítené a kontrollt maga felett.

Ez azért különösen nehéz, mert túlpörgött állapotban a gyerek már nem tud jól együttműködni. Nem azért, mert nem akar, hanem mert abban a pillanatban nincs elég belső kapacitása hozzá. Ilyenkor a te is könnyen tehetetlennek, dühösnek vagy bűntudatosnak érzed magad, miközben valójában nem több szigorra, hanem több megértésre, lassításra és idegrendszeri segítségre lenne szükség.

Miért ekkora probléma ma a túlingerlés?

A mai gyerekek sokkal ingergazdagabb világban nőnek fel, mint korábban. Több a zaj, több a fény, több a képernyő, több a program, több a szervezett elfoglaltság, több a gyors váltás, több az elvárás. Már egészen kicsi korban sok gyerek napja tele van utazással, bevásárlással, vendégséggel, bölcsivel, ovival, különórával, játszóházzal, háttérzajjal, mesével, rohanással. És emellett vannak gyakran ott az életükben a mesterséges és a digitális ingerek. 

A nehéz ebben az, hogy a túlingerlés sokszor nem egyértelműen látszik. Nem mindig ott borul ki a gyerek, ahol túl sok inger érte. Lehet, hogy a játszóházban még jól érzi magát, de este nem lehet elaltatni. Lehet, hogy az oviban jól viselkedik, de otthon összeomlik. Lehet, hogy a mesét szívesen nézi, de éjszakánként rosszul alszik. Te pedig csak azt látod: valami nincs rendben, de nem tudod, mit is kéne tenned.

Ebben segít ez az előadás.

Megmutatom, hogyan ismerheted fel, amikor a gyermeked viselkedése mögött nem rosszaság vagy akaratosság, hanem túlpörgés vagy túlingerlés áll. Végigvesszük, mi terheli túl a kisgyerekeket csecsemőkortól óvodáskorig, milyen jelekből veheted észre időben, és mit tehetsz a mindennapokban azért, hogy kevesebb legyen a hiszti, a dühroham, az esti szétesés, az altatási küzdelem és a nyugtalan alvás. Megmutatom azt is, milyen tartós hatása van a gyermeked fejlődésére a túlingerlésnek és hogyan csökkentsd ezeket a hatásokat.

Az előadás abban segít, hogy jobban értsd, mi történik a gyerekeddel és képes legyél csökkenteni a túlingerlést a gyermeked életében, meg tudd előzni a túlpörgést és ha mégis megtörtént, segíteni tudj a gyermekednek kikerülni belőle.